Audiolab 8300CD CD játszó/DAC és 8300A integrált erősítő

Bár manapság a szórakoztatóelektronikában minden a vezetéknélküliségről, a hálózatiságról, a mobilitásról szól, vannak – és remélhetőleg maradnak is – olyan minőségi igények, amelyek bizony régi vágású hifi komponensek után kiáltanak. A hagyományos integrált erősítők kitüntetett szerepét nem kell különösebben magyarázni, egy-egy jól sikerült konstrukció akár évtizedekig kiszolgálja gazdáját. A műsorforrás-kérdésre már nem adható ennyire időtálló válasz, most azoknak mutatunk egy figyelemreméltó összeállítást, akiknél a CD az első számú hanghordozó, de azért nem vetik meg az egyéb digitális hangformátumokat sem.

Az 1983-ban alapított, angol indíttatású, de 2004 óta már az International Audio Group részét képező Audiolab nagyjából egy éve bocsátotta útjára kínálatának csúcsán a sztereó zenehallgatásra szánt 8300-as sorozatot, benne egy-egy CD lejátszóval, integrált-, és végerősítővel.

8300CD

Rendkívül gusztusos, karakteresen sarkos kiállású darab a lejátszó, már külsejével elvarázsolja az ilyesmire fogékonyakat, látszik, hogy nem spóroltak nála sem a könnyűfémmel, sem a megmunkálással. A karcsú, arányos testfelépítésű, masszívan súlyos készülék előlapjának natúr (de feketében is létező) homokfúvott felülete finoman szemcsés tapintású, és a tető- és oldallapokat sem tudták le valamiféle ráborított, vézna lemezfedéllel, a precízen felcsavarozott panelek vastagsága, megmunkálási minősége szinte már túlzás. Elölnézetben elegánsan bemart márka- és típusjelzés ékesíti a készüléket, ugyancsak jól mutatnak a tekintélyes szolgáltatásbázis okán megsokasodott, környezetükből éppen csak kiemelkedő nyomógombok, de a szögletes körítésben a leglátványosabb természetesen a középre helyezett, szélein szépen lekerekített, arányos méretű, kékesfehér színű, állítható fényerejű, kikapcsolható OLED kijelző. Bár 128x64 képpontos felbontása korunk mobileszközei felől nézve megmosolyogtató, ilyen munkakörben kimondottan igényes és a legkevésbé sem gyakori megoldásként kell elkönyvelnünk. Persze a bekapcsoláskor felvillantott üdvözlőüzeneten túl is jó oka van a gyártónak a gesztusra, egyszerűen muszáj volt tisztességes felületet biztosítani a rengeteg szolgáltatás eléréséhez.

Merthogy felsorolni is nehéz, mi mindent zsúfoltak a lejátszóba: a CD-vel együtt nem kevesebb mint hét különböző digitális hangforrás közül választhatunk (és állíthatjuk be az alapértelmezettet), ugyancsak hétféle digitális szűrési metódust állíthatunk be hozzájuk, négyféle jitterkioltó eljárás és szintén négyféle DSD sávszélesség-opció áll rendelkezésre (tehát a jelenleg sokak által a legtöbbre tartott digitális formátumot is fogadja aszinkron USB kapuján az Audiolab 8300CD CD lejátszó/DAC), kétféle rögzített analóg kimeneti jelszintet határozhatunk meg, vagy dönthetünk a változtatható mellett, ha az integrált erősítő kihagyásával közvetlenül a végerősítővel fognánk párba szerzeményünket. Ezekhez képest szinte jelentéktelen apróságnak tűnnek az olyanok, mint a csatornaegyensúly állítás, a triggerjel-kezelés, az automatikus készenlétbe állás vagy a kijelző tartalmának testreszabása.

Szintén újszerű megoldás ezen a vidéken a lemezfiókot nélkülöző, réstöltésű lemezmeghajtó alkalmazása, amit gyorsabb és megbízhatóbb működése, a CD fizikai állapotára nézve hibatűrőbb viselkedése miatt választottak a tervezők. Valóban jó döntésnek tűnik, por alig juthat így a szerkezet belsejébe, a mechanika készségesen nyeli el lemezt, beolvasásban még nem egy gyorstüzelő, ám innentől fogva a legnagyobb csendben és rendkívül készségesen reagál minden parancsra. Örömteli a régimódi működésű gyorskeresés, kényelmesen bele lehet tekerni a számokba, zökkenőmentes a sávváltás, ennél többet nem is kívánhat a CD-ihez ragaszkodó zenebarát, pedig a körültekintő (pl. akaratlan forrásváltás után a lejátszást folytató) vezérlőrendszert még nem is említettük.

A hangminőséget a gyártó elsősorban a jelenleg elérhető legjobb hangú chipként ünnepelt ESS Sabre DAC-ra alapozza, amely 32bit/384kHz-re terjeszti ki a legnagyobb elérhető felbontást, a konverziós folyamat a bejövő jelmilyenségtől függetlenül 84,672 MHz-en történik, a digitális felülmintavételezés megóvja a hangfrekvenciás tartományt az analóg szűrők befolyásától.

Egyértelműen a hátlapon szembesülünk vele leginkább, mennyire nem egy mezítlábas CD játszóval van dolgunk, elég valószínűtlen, hogy bármi is hiányzik innen, amire most vagy a belátható jövőben szükségünk lehet: nagyon potensnek kinéző analóg kimeneteket kapunk RCA és XLR aljzatok formájában, digitális kijáratból még eggyel többet is, a négyféle, de összesen hat digitális bemenet láttán pedig újra csak fejcsóválva hitetlenkedik az ember.

8300A

Rendesen feladja tehát a leckét sokoldalúságban a lejátszó, de nem marad el mögötte az integrált erősítő sem. Az integráltságról rögtön jegyezzük is meg, hogy az csak az egyik lehetőség a háromféle üzemmód közül, persze ez a legkézenfekvőbb választás, ha nincsenek extrém igényeink, van viszont (legalább egy) műsorforrásunk és egy pár hangsugárzónk. Elő-végfok módra váltva aktívvá válik a végfok bemenet, ahová külső előerősítőt (akár a házimozi rendszer frontcsatornáit), vagy éppen szabályozható kimenetű jelforrást (pl. a 8300CD-t) érdemes bekötni. De egyúttal az előfok kimenetek is felélednek, így további két csatornányi végfokot bevetve lehetővé válik a kettős erősítés, vagy még egy pár hangsugárzóval egy további szobát is kihangosíthatunk. A harmadik, pre-amp üzemben a beépített végfokot teljesen kiiktatjuk a játékból, ilyenkor sima előerősítőként működik az Audiolab 8300A sztereo erősítő. És a legszebb az egészben, hogy az üzemmódok között egyetlen mozdulattal, az erre az egyetlen feladatra kijelölt Mode forgatógombbal válthatunk.

Magunk közt szólva persze kár lenne parlagon hagyni a fedélzeti végerősítőt, nem azért tette bele tudása legjavát a veterán tervező, Jan Ertner. A duál mono felépítésű, AB osztályú fokozatban négy bipoláris kimenő tranzisztor ad le legfeljebb 15 A áramot, lineáris viselkedésükről és stabil hőháztartásukról speciális komplementer visszacsatolás gondoskodik. Igyekezett a rendelkezésre álló 70 W teljesítményt minél kihasználhatóbbá tenni, csatornánként 15 000 μF kapacitású pufferkondenzátorokat, hozzájuk egy 300 VA-es toroid trafót vetett be a mester, és ha még így is a határokat feszegetnénk, mikroprocesszor vesz vissza a kimenetből, méghozzá hallható torzítás nélkül. Fontos tervezési szempont volt a tápellátást minél inkább elkülöníteni az érzékeny előerősítő jelfeldolgozásától, hiszen beépített kettős MM/MC phono fokozattal jár a készülék az analóg hangzás híveinek kedvében. Na meg példás kezelhetőséggel, nincs itt semmiféle jumperezés, minden beállítás elérhető közvetlenül vagy a nyolc fokozatban szabályozható fényerejű OLED kijelzőn megjelenő menüben, kiválaszthatjuk az alapértelmezett bemenetet, üzemmódot, és még sorolhatnánk. A CNC szerszámgéppel megmunkált, lenyesett peremű forgatógombok kényelmes ellenállással racsnizva mozognak, a bemenetváltás megfontolt, előbb egy relé némít halkan kattanva, majd fürgén beúsztatva kapjuk vissza a hangerőt, szóval meglehetősen prémium színvonalú kiszolgálásban van részünk. Nem kevésbé kényeztet el a hátlapi felszereltség, öt aszimmetrikus vonali bemenetet kapunk, és egy szimmetrikust is, én inkább ide kötöm majd a lejátszót, mint a végfok menetbe. Előfok kimenetből két készletet használhatunk, ahogy banánaljzatból sem kérdés a dupla szett.

Pár szót még a távvezérlőről: ugyanaz az egyentípus jár mindkét géphez, a struktúra szokványos, a minőségérzetet viszont a műanyag test tenyérbe tapadó felülete és főleg az alumíniumborítás emeli.

♫

Nyílt, telt, dinamikus, erőteljes a rendszer hangja szimfonikusokon, gyors, de nem kapkodó, módszeres alapossággal, szemléletesen részletezve mutatja be a zenekart. Nagyon felszabadult, kiterjedt, atmoszférikus a hangzás, egyértelműen a barátságos, lágyba hajló irányvonalat viszi, energikus, ütős megszólalása ellenére távol áll tőle a sarkosság, a hangszínek kifinomultak, hitelesek, gazdagon árnyaltak. Kiemelkedő a hallgatási komfort, szép kerek a hang, nagyon tetszik a kiegyensúlyozottsága, a csendesülős, elmerengő szakaszokon éppen olyan megbízható, mint a teljes zenekart megmozgató, dinamikus részeken, egyelőre nem úgy tűnik, hogy lenne gyenge pontja. Kimondottan lelkesen, nagy lendülettel veti magát a játékba, szépen kinyílik a tér, hatalmas hangszínpadot tölt be a nagyzenekar, egyértelműek a pozíciók. Információ dús a megszólalás, mégsem tolakodóak a részletek, eszköztelenül tiszta, de nem steril a hangkép, megunhatatlanul pezsgő, életteli a megjelenítés. Nincs hiány erőből sem, amilyen érzékenyek, kifinomultak a halk részek, pont annyira tettre kész erő építi a dinamikai csúcsokat, fáradhatatlanul teszi oda magát a zenekar, igazi energiabombaként vidítja fel az embert a fáradt őszi időben. És operán még ezt is képes felülmúlni, nem mindennapi élmény az áthatóan erőteljes tenort hallgatni, valódi szenvedéllyel, elsöprő erővel énekel Andrea Bocelli, egyúttal ki is követeli a felfokozott hangulathoz illő feltekert hangerőt. Jazzkoncerten a banda közvetlen közelében kapunk helyet, hatalmasra nőnek a hangszerek, a színpadkép jóval túlnövi a szoba méreteit, a vibrafon annyira kidomborodik a háttérből, hogy az se lepne meg, ha hirtelen orron koppintana az ütő. Legalább ennyire hatásos a jó kedélyű, keresetlen előadásmód, nagyon átjön, és át is ragad a hallgatóra a felszabadult hangulat. Teljes erőből élnek, pezsegnek, a bőrükbe alig férnek a magasak, majd' szétesik a csörgődob, a cinek meg kardcsörtetve pengnek, igen heves párbajt mutatnak be rendkívül meggyőzően. A basszus meg éppen az ellenpont, nem lehet kihozni a sodrából, megingathatatlanul adja az ütemet, nem rest jó mélyre menni, nagyon megfogott, feszes, sosem terjengős. Stingen aztán visszacsíp picit a magassáv, mintha csak a mondanivalóhoz alkalmazkodna a jóval fegyelmezettebb megszólalás. De még így sem hűl túl a hangulat, finomít kicsit a rendszer a máskor durván csattanó pergőütéseken, a mélytartomány irányába mozdul el a súlypont, az ének is kap egyfajta mélyebb, reménykeltő zengést, nem nagyon lehet megtörni az Audiolab-féle életkedvet, alaposan a hatása alá tudja vonni a közönségét az effajta jóindulatú, átható erejű zene.

Aki efféle készülékparkra pályázik, annak nyilván a CD az első számú hanghordozó, de a 8300CD digitális bemeneteinek sokasága előbb-utóbb bárkinek meghozhatja a felfedezőkedvét, meg aztán bele kell törődni, hogy mind kevesebb album jelenik meg kézbe vehető, pitekbe préselt formában, ráadásul a megjelentek minősége is gyakran hagy kívánnivalókat maga után. Jóformán létszükséglet hát a sokoldalú hifi láncban az aszinkron USB audio-képes DAC, így jó hír, hogy az Audiolab ezt a tételt sem nagyolta el, a CD-ről készült FLAC hangja alig marad el a natív változattól. Csak egészen picit mosottabb így a hangkép, a részletezés alig fegyelmezetlenebb, nagyon rendben van a tempó, akárcsak a dinamika, zajtöbbletnek nyoma sincs, nyugodt szívvel nevezhetjük teljes értékű produkciónak.

Lehet, hogy ez már életkorral jár, de valahogy külön öröm régről ismert, befutott márkaneveket friss erőre kapva látni. Megnyugtató, hogy a 8300-asok alkotói nem élni akarnak a patinás Audiolab névből, hanem méltóak lenni hozzá, ami jobban aligha sikerülhetett volna, mindkét készülék igen jó vétel még ezen a Lajtától keletre nem éppen fájdalommentes áron is. Nyilvánvalóan a 8300CD van könnyebb versenyhelyzetben, nincs túl nagy választék a fajtájából, mert ő azért mégiscsak egy keményvonalas CD játszó, amely mindössze egy USB kaput nyitott a nagyvilágra, hálózati, vezeték nélküli képességeket nem kínál. Sztereó erősítőből lényegesen nagyobb a merítés, de a 8300A hangjával és kivitelével abszolút élvonalbeli ajánlat, szolgáltatásaival ugyancsak a hagyományos értékekre koncentrál, vezeték nélküli adaptert, digitális bemenetet, de még fejhallgató aljzatot se keressünk rajta. Természetesen párban még erősebbek, sokat számít a szimmetrikus összeköttetés köztük, de sok más szempontból is remekül kiegészítik egymást, ha vannak CD-ktől roskadozó polcaink, számíthatunk rá, hogy az Audiolab páros új életet lehel majd a gyűjteménybe, persze csak egy pár jófajta hangsugárzó közreműködésével, de felőlük is nyugodtak lehetünk, a rendszer többek mérvadó véleménye szerint ilyen szempontból sem válogatós típus.

Audiolab 8300CD
Frekvencia-átvitel: 20 Hz – 20 kHz
THD: <0.002%
Jel/zaj viszony: < -100 dB
Dinamikatartomány: > 100 dB
Méretek: 444×80×317 mm
Tömeg: 6 kg
Ár: 429.990,- Ft

Audiolab 8300A
Teljesítmény: 2x70 W / 8 ohm
Frekvencia-átvitel: 10 Hz – 100 kHz
THD: <0.002%
Jel/zaj viszony: > 109 dB
Méretek: 444×80×330 mm
Tömeg: 7,8 kg
Ár: 429.990,. Ft

Forgalmazó: Horn Distribution (HU) Kft.

forrás: hifipiac.hu