TOP termékek

Tanúsítvány

SSL Certificate
Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz

Hírek - Tesztek

2018.10.02

Naim Mu-so Qb - A bűvös Kocka

Kevés gyártó lephette meg úgy a közönséget, a rajongóit és a szaksajtót a hifi történetében úgy, mint az egykor valódi „keményvonalas” hírében álló Naim, amikor bemutatta az Uniti és Mu-so családokat, melyeknek tagjait egyrészt mindenféle modern technológiával felvértezték, másrészt, ami még inkább meglepő, a korábbi egyszerű kinézetű készülékekkel teljesen ellentétben valódi design műalkotások lettek.

A Uniti sorozat tagjaival kapcsolatban már korábban kilelkendeztük magunkat, (közülük a Starral a Focal Kanta 2 tesztje kapcsán volt alkalmam találkozni), a „fő” Mu-so pedig szintén vendégeskedett nálunk, így most a kisebb Mu-so Qb jelű „kocka” került sorra. A nevéhez hűen kocka alakú Mu-so Qb annak ellenére nyújt lenyűgöző látványt, hogy a (szemre) szabályos kockaformát olyan sokat azért nem lehet ragozni, a kiviteli és látvány elemek, az ízléses anyagok, valamint a már többször méltatott multi-funkciós kezelőtárcsa azonban ezt a modellt is nagyon kívánatossá varázsolják; olyan készülékké, amely már a meghallgatása előtt képes felkelteni a birtoklási vágyat. Nem is kicsit.

naim mu so qb 2

Funkcióját tekintve a Mu-so Qb egy vezetékes és vezeték nélküli zenerendszer és hálózati lejátszó, egyszóval egy kompakt és nagy tudású audio szett, tehetősebbeknek az íróasztalra, vagy a kisszobába, esetleg a dolgozószobába, stb., más esetekben pedig akár a fő otthoni zeneeszköz szerepére is. A bő 20 cm oldalméretű Qb üvegcsillapítású polimerból készült házának minden egyes négyzetcentiméterét kihasználták, egyszóval a tervezőcsapat az egyedi látványon túlmenően azon is eleget tréningezhetett, hogy mindennek optimális helyet találjon és az alkatelemek tökéletesen „belakják” a rendelkezésükre álló nem túl nagy helyet.

A méretéhez képest meglehetősen nehéz Qb alumínium tetőlapján található a jellegzetes és tényleg szenzációs multi-funkciós forgatótárcsa/érintős kezelőpanel, a hátoldalát pedig szinte teljesen elfoglalják a jókora méretű eloxált alumínium hűtőbordák, amelyekre, figyelembe véve a készülék meglepően nagy teljesítményét, bizony szükség is van. Az elő,- és a két oldallapot, illetve a bennük lévő hangszórókat alapesetben fekete szövetrácsok fedik, melyeket opcionálisan kék, narancssárga és vörös színűekre lehet cserélni, hogyha valaki a klasszikus feketénél egyedibb vagy izgalmasabb kinézetre vágyik. Nagyobb testvéréhez hasonlóan a Qb alsó része is átlátszó akrilból lett kialakítva a jellegzetes, kéken világító Naim logóval, ha esetleg elfelejtenénk kivel állunk szemben. Amikor bekapcsoljuk a készüléket, a hangerő fényei Knight Rider-es érzett keltve futnak körbe és a Naim logó is világítani kezd, valamint természetesen életre kel az érintőpanel is, megjelenítve a be/kikapcsolás/készenlét, a lejátszás/szünet, az (internet) rádió és a bemenetek ikonjait. Működés közben a forgótárcsa szélén lévő fények a hangerő szintjét mutatják, valamint praktikus módon az internetes rádióállomások indikátoraként is működnek.

Naim mu so qb

Természetesen senki sem gondolta, hogy egy Naim kategóriájú gyártó egy Bluetooth hangszóró-féle termék esetében is megelégszik valami egyszerűbb hangrendszerrel, amit azonban a Qb produkál, az tényleg minden képzeletet felülmúló. A készülék teljesítménye ugyanis 300 W (!), ami a 4×50 W + 1×100 W kombinációból adódik össze. A különösen erős, stabil és rezonanciamentes polimer házban összesen hét hangszóró található. Az első oldalban felül helyezkedik el kettő 1” méretű mikro-szövet dóm tweeter, alattuk a kettő 2,5”-os polipropilén membrános középsugárzó, legalul pedig a szintén polipropilén membrános 5,7”×3”-os mélysugárzó található. A kocka két oldalfalába ezenfelül még egy-egy ugyanekkora passzív membrán is került, amelyek tovább fokozzák a készülék megszólalásának testességét és erőteljességét. Az aktív hangszórók közül a csipogókat és a középsugárzókat 50 Wattos, míg a woofert 100 Wattos erősítő hajtja meg. A hangszórók beépítési szögét és sugárzási irányát körültekintő tervezéssel alakították ki, annak érdekében, hogy az egy „dobozban” lévő meghajtók minél nagyobb térhatást kelthessenek.

Naim mu so qb belso

A nagyobb testvéréhez hasonlóan szintén 32-bites digitális jelfeldolgozással rendelkező Mu-so Qb különféle vezetékes és vezeték nélküli csatlakozási lehetőségekkel rendelkezik. Előbbiek közé tartozik a Wifi/AirPlay és a Bluetooth, míg a vezetékes választék Ethernet hálózati csatlakozóból, USB A portból, optikai digitális bemenetből és egy 3,5 mm-es sztereó analóg jack bemenetből áll. Mindezek révén a készülék a hálózatos funkciók és a vezeték nélküli alkalmazás mellett külső analóg illetve digitális forrásokkal is használható.
A Mu-so Qb támogatja a Wi-Fi vezeték nélküli adatátvitelt akár öt szobába is, emellett az UPnP hálózaton keresztül a saját tárolók illetve a felhőalapú zeneszolgáltatók zenetárai (Spotify, TIDAL) és az internet rádiók is elérhetők. A különféle zenei fájlok széles skálája támogatott, úgymint a WAV, FLAC és az AIFF (akár 192 kHz / 24 bit felbontással), az ALAC, AAC, OGG, WMA és az MP3. A kényelmes kezelhetőséghez a Naim Androidos és iOs platformokon egyaránt futó alkalmazását kell letölteni, az alapfunkciók direkt eléréséhez pedig a zseniális és megunhatatlan fényes fekete tárcsa kínálja magát, amiért már önmagában is megéri odamenni a készülékhez.

A korábban tesztelt nagyobb Mu-sohoz hasonlóan a Qb is egyértelműen audiofüleknek való módon muzsikál, aminek köszönhetően komoly high-end rendszerek után is bátran lehet hallgatni, mert az irányultság és a karakter ugyanolyan, csak éppen a kompakt eszközök stílusában. A hangszerei tiszták, természetesek és valóságos színezetűek, az egymáshoz nagyon közel lévő hangszórók dacára a megszólalás levegős és a különféle hangok illetve szólamok szépen elkülönülnek egymástól. A kommersz berendezések kihegyezett mű-magasainak, kozmetikázott hangszíneinek és túllőtt basszusának nyoma sincs; a Qb kiegyensúlyozottan, a „normál” hangsugárzós rendszerek arányaival muzsikál és minden egyes hangján érezni a rutinos high-end gyártó „keze nyomát”, aki a kis design kockát a komoly komponensek képére formálta. Kellemes levegős magasaihoz telt, dinamikus és erőteljes basszus párosul, ami halkan hallgatva sem tűnik el a hangképből; a háttérzene hangerőn hallgatott különféle pop és rock zenéken például nagyon tetszenek a finoman duruzsoló mélyek és ritmikus, testes dobütések. Újabb örvendetes paraméterként a hangok felvétel függvényében körben eltávolodnak a kis kockáktól, nincs azonban trükkös DSP, ami kesze-kusza, mesterségesen felpumpált teret próbálna létrehozni, így eltávolítva a hangzást a hiteles karaktertől. Az egészen drága rendszereken is hallott jól ismert tesztmuzsikák úgy szólnak, ahogy szólniuk kell, és azt gondolom, egy efféle eszköznél ez a legfőbb paraméter, mivel az a cél, hogy a felhasználó a zeneszobáján kívüli helyeken és helyzetekben is olyan karakterű és hangulatú zenét hallgathasson, amilyet a fő rendszerétől megszokott. A részletező készsége szintén nagyon jó, az akusztikus vagy élő felvételek jól ismert neszei, szuszogásai és zajai sem sikkadnak el, ami tényleg nagy szó egy kompakt rendszer esetében. Hangerő tekintetében a különleges anyagú szilárd doboztestnek, a nagy teljesítménynek és a minőségi, strapabíró hangszóróknak köszönhetően bátran megpörgethetjük azt a bizonyos tárcsát, a kis kocka nagyon jól bírja a terhelést, nagyobb hangerőn egészen olyan érzetet keltve, mintha egy kisméretű szub-woofer lenne.
Felsőkategóriás készülékként a Qb értelemszerűen meghálálja a minőségi zenei anyagokat, ezért a választékból mindig a jobb felbontásúakat és hangzásúakat érdemes választani, másik oldalról viszont még egy átlagos MP3-al is élvezetes hangzást biztosít, vagyis nem finnyás, és lehetőleg mindenből a legjobbat próbálja meg kihozni, nem pedig a hiányosságokat dörgöli az orrunk alá. A Bluetooth eszközöket gyorsan megtalálja, és már szólhat is a zene róluk, a Qb kvalitásai miatt, azonban ha lehetséges, érdemesebb inkább az Ethernet vezetékes hálózati kapcsolatot használni a jobb minőség érdekében.

Ajánlás

Az egyedi kivitellel, remek funkcionalitással és elegáns megjelenéssel rendelkező Naim Mu-so Qb a már ránézni is öröm készülékek közé tartozik; egy olyan eszköz, amivel igazi élvezet foglalkozni, na és persze amit ugyanolyan élvezet hallgatni is, mert a kis kocka legfőbb ütőkártyája természetesen a kiváló hangzás, amihez foghatóval ebben a műfajban ennyiért még nem találkoztam. Egy igazi unikum termék kifinomult füleknek luxus kivitelben.


Naim Mu-so Qb
Teljesítmény: 4×50 W + 1×100W
Méretek: 210×218×212 mm
Tömeg: 5,6 kg

forrás: hifipiac.hu

2018.07.30

Naim Uniti Atom teszt - Atom jó csöppség

A Naim Uniti sorozata a design valóságos diadalának mondható, egy olyan arany középútnak, amelyen a klasszikus minőségi audio készülékek és a modern, látványban is nagyon erős kompakt modellek találkoznak és úgy egyesülnek, hogy a végeredmény mindkét világ rajongóinak maximálisan a kedvére válik.Szubjektív elemeket sem nélkülöző tesztünkben a csúcsmodell Nova után ezúttal a kicsi Atom következik.

A Nova árának nagyjából a felébe kerülő Uniti Atom all-in-one készülék tulajdonképpen minden olyan design elemet magáénak mondhat, amiért a Novába bele lehet szeretni, csak éppen kisebb és még kompaktabb nála. Olyan kis guszta és csini, meg persze a méretéhez képest jó nehéz, mert ne feledjük, hogy mégis csak egy high-end minőségű audio eszközről van szó.

Szó mi szó, nehéz mellette szó nélkül elmenni, mert valósággal vonzza a szemet és gyorsan felébreszti az emberben a birtoklási vágyat. Talán csak azok nem kezdenek el érte egyből lelkesedni, akiknél a high-end az asztalnyi méretnél és minimum 20 kg-nál kezdődik. Nekik először meg is kell hallgatniuk. Mindenki más könnyen, mondhatni első látásra beleszerethet, ráadásként az Atom azon ritka hifi eszközök közé tartozik, amelyek kimagasló WAF (Wife Accepted Factor, szabad fordításban Feleség Tűrési Tényező) értékkel rendelkeznek, főleg, ha eltitkoljuk az árát. (Csak ki ne guglizza az asszony, mert akkor lesz nemulass!)

naim uniti atom audio system front

A sorozatbéli társához hasonlóan feketére anodizált, szálcsiszolt alumínium külsővel rendelkező Atom megjelenésének kulcselem eleme az előlapjának tekintélyes részét elfoglaló 5”-os színes kijelző tűéles és kifejezetten szép színekkel megjelenített képekkel, a lábazatában világító Naim embléma, valamint a tetején lévő, jókora méretű, megvilágított peremű hangerőszabályzó tárcsa. A CNC gépen készült szálcsiszolt alumínium házas aprócska készülék 7 kg-ot nyom, amiben komoly szerepe van a vaskos extrudált alumínium hűtőbordáknak és a házának közel felét elfoglaló méretes toroid transzformátornak. A Novához hasonlóan az Atom AB osztályú analóg erősítője is a NAIT integrált erősítőből származik, aminek „begyömöszölése” és a kompakt modellhez igazítása nem kis munkát okozott a kreatív Salisbury csapatnak, de megoldották, mi pedig így modern köntösben is élvezhetjük a klasszikus időkből származó legendás Naim hangzást, amelyen anno egy egész hifi generáció felnőtt. Az Atomban lévő verzió teljesítménye 2×40 W, ami a gyakorlatban és nem túl érzéketlen hangsugárzókat használva bőségesen elegendő lehet, ha viszont mégsem, a pre out kimenet révén egy izmosabb végfokkal is kiegészíthetjük a készüléket. A szűkös hely dacára akiváló minőség garanciájaként a kapcsolás természetesen kizárólag szigorúan válogatott, kiváló minőségű diszkrét komponensekből épül fel házon belül tökéletesen elválasztva a digitális és a tápszekcióktól, valamint a Naim új Signature hangerőszabályzó egysége is beépítésre került, amely a kifinomult analóg módon történő hangerőszabályzást digitális precizitással végzi, és egyébként a high-end NAC-N272 streamer előfokban is megtalálható. A hangerőszabályzás a már említett tetőlapi koronggal történik, amelyben a rafinált tervezők még a Bluetooth antennát is elrejtették. Az aktuális hangerő értékről a kijelző természetesen folyamatosan tájékoztat, akkora szép formájú, tű-éles fehér digitekkel, amelyeket még egy nagy terem túlsó végéből is kényelmesen le lehetne olvasni.


A Uniti Atom egy valódi all-in-one eszköz, amely folyamatos szimultán zene lejátszásra képes a saját NAS tárolókról illetve PC-kről, valamint a legtöbb külső forrásról, beépített Chromecast és AirPlay funkciókkal, Spotify és Tidal kliensekkel, vTuner internet rádióval, DAB és FM vevővel, valamint Bluetooth kapcsolattal egyaránt rendelkezik, utóbbiból az aptX HD verzióval, amely a jelenleg elérhető legjobb átviteli minőséget biztosítja. A Burr-Brown DAC-hoz Ethernet aljzaton, kettő USB A porton (egy az előlapon, egy a hátlapon), kettő optikai digitális bemeneten (az egyik 24 bit/192 kHz-es jelek fogadásához is alkalmas), valamint egy RCA koax digitális bemeneten keresztül érkezhetnek a digitális információk. Az analóg csatlakozó repertoár egy bemenetből (RCA) és egy pre out kimenetből áll, azok számára, akik netán külső erősítővel vagy aktív szub-wooferrel szeretnék használni a készüléket.A mindössze a néhány legfontosabb kezelőszervet hordozó frontlapon a kijelző mellett még egy diszkrét felépítésű fejhallgató erősítőhöz kapcsolódó 3,5 mm-es jack fejhallgatóaljzat és a második USB port kapott helyet. Felárért egy HDMI csatlakozással is rendelkező változat is vásárolható.


Az Atom kezelése a hozzá mellékelt elegáns, fényes fekete távezérlő mellett az iOS/Androidos Naimapp-al lehetséges. A felhasználó könnyedén elérheti a kedvenc zenéit és rádióállomásait, a különféle streaming szolgáltatók választékát és lejátszási listáit, valamint megtekintheti az előadók diszkográfiáit és biográfiáit. A rendszer a későbbikben egyszerűen frissíthető és az új app a Naim streaming termékek és merevlemezes szerverek együttes irányítását is biztosítja.



A Nova teljesítményének bő felével rendelkező Atom nagyobb testvéréhez hasonlóan és a NAIT hagyományaihoz hűen szintén eszköztelenül, semlegesen, dinamikusan és mindenféle felrakódások nélkül zenél. A hangszínei tiszták és világosak, a Novánál megemlített nagyon enyhe szépítést azonban érdekes módon nem érzem benne, és bevallom, már-már hiányzik. Hidegfejűen racionális készülék persze így sem lesz belőle, inkább az a fajta, aki „csak” átengedi magán a zenét, megpróbálva a lehető legminimálisabban beavatkozni és a maga képére formálni a valóságot. A kis Atom analóg és különféle valós vagy virtuális digitális forrásokról egyaránt egységesesen, kellően izgalmasan és játékosan szólal meg, hosszú távon fenntartja a figyelmet és az érdeklődést, miközben egyáltalán nem a rövid szavatosságú instant élményekre hajt. Remek időzítésének köszönhetően a hangzása pontos és részletekbe menően alapos, de mégsem a mérnököt, hanem a zenészt érezni ki belőle. Csatornánkénti negyven wattjával jól gazdálkodik, a hangos zenélésre, a dinamikai csúcsok hatásos megjelenítésére és a testes basszusra egyaránt futja belőle; persze nem olyanra, mint a Nováé, de hiányérzetem így sem marad. Drágább testvérénél kissé kevésbé kerek, nyílt és világos karakterrel rendelkezik, a hangszer és énekhangjai valóság ízűek, semerre sem húzóak, a hangszínei pedig kozmetikázás és színezettség nélkül is kellemesek és szépek. Általánosan nagyon magas színvonalú és minden szempontból egységes előadásából elég nehéz bármit is kiemelni, mivel mindenféle zenében találok valami rácsodálkozni valót és emlékezetes részletet, ami egy ideig még ott marad a füleimben.
Zenei műfajtól függetlenül a megszólalás integritása kiváló, a dinamikus és halk részletek gyorsak és pontosak, a különféle hangok széles és mély teret rajzolva magától értetődő természetességgel áramlanak a hangszórókból. A többi Naim készülékhez hasonlóan az Atom is alapvetően egy jóindulatú fajta, amely a hangsugárzók széles skálájával képes jól együttműködni. Teljesítménye miatt érdemes valami érzékenyebb fajtát választani hozzá, ezt leszámítva azonban szinte teljesen szabadon tallózgathatunk a különféle alternatívák között.

Ajánlás

Az Atom és a Nova, mint az Uniti sorozat két végpontja egyszerre hasonló és más is egy kicsit, így mindketten igazi egyéniségek, akiket nem csak a méretük, a teljesítményük és az áruk különböztet meg egymástól. A sokoldalú, rugalmas, könnyen használható, ízléses és elegáns kompakt kis Atom élvezetes és természetes hangjában igazából az árához képest nem találtam semmi kötözködnivalót, így az újabb Salisbury remekmű esetében is marad az őszinte lelkesedés, amit nálam mindössze a Nova minduntalan felbukkanó emléke homályosít el kissé, amiről viszont az apróság egyáltalán nem tehet.


Naim Uniti Atom
Teljesítmény: 2×40 W (8 Ohm)
Méretek: 95×245×265 mm
Tömeg: 7 kg

hifipiac.hu

2018.06.07

Naim Uniti Star all-in-one hifi rendszer teszt

Mióta az első Naim a kezünk közé került, mindig örömmel és izgalommal tölt el minket, amikor a Horn Distribution egy újabb kütyüt kínál fel egy kis nyúzásra. A Naim Uniti Star már a specifikációk alapján is élménydús tesztórákat ígért, ezért nagyon vártuk a személyes találkozást.

 

A lépcső teteje felé

Kevés olyan gyártó van, aki képes ennyire széles spektrumban, ilyen magas színvonalon kiszolgálni a zenehallgatás minden létező formáját. A nem is olyan régen tesztelt  Naim Uniti Atom olyan szinten tér el mind funkcióiban, mind küllemében például a Classic modellektől (si és XS sorozat) mintha nem is ugyanaz a cég gyártaná őket. Hogy mi a közös bennük? Az a lelkesedés, profizmus és a zene iránti elkötelezettség, ami minden modellből sugárzik, és akkor még nem is szólalt meg. A Naim Uniti Atom kidolgozottsága, használata, funkciói és hangzásvilága teljesen levette csapatunk tagjait a lábáról, ezért borítékolható volt a rangsor közepén elhelyezkedő Uniti Star remek szereplése. A kisebb modellből igazából nem hiányzott semmi, de tesztalanyunk mégis több mindenben képes túlszárnyalni a kistestvért, akár erőben, akár a beépített CD-lejátszót tekintve. Anyaghasználata, kezelőszervei, megszólalásig hasonlítanak a Uniti Atom-ra, vagy a szintén nemrég tesztelt Mu-so Qb-ra de méretében már a csúcsmodell Uniti Nova világát idézi. Szükség is van erre, hiszen a Uniti Star belseje kis túlzással olyan mint egy középkategóriás autó V8-as csúcsmodelljének motortere. Faltól falig meg van tömve tudással. Az 5 colos, kifogástalan minőségű kijelző mögött ebben a modellben már más látvány fogadott, amikor belekukkantottunk. A hangerőszabályzó tárcsa alatt ugyanis egy akkora toroid trafó feszül, hogy a kondiknak és a kábelezésnek már szinte alig maradt hely. Mivel a kistestvérhez képest itt pont kétszer annyi hely áll rendelkezésre, érthető, hogy az egyik oldalt erre a célra szánták a mérnökök, ám ez esetben szomszéd részbe is jutott bőven érdekesség. Szerintünk zseniális ötlet egy igazi vérbeli all-in-one készülékbe CD-lejátszót rakni, mert máig is rengeteg ember rendelkezik CD gyűjteménnyel, és ha már minőségi TEAC futómű került a cselesen, szinte láthatatlan adagoló nyílás mögé, miért lenne szüksége bárkinek is egy dedikált készülékre.

 

A mindent (is) tudó

Manapság egyre többször halljuk a már divatos All in One kifejezést, ami véleményünk szerint egy remek irány a jövőre nézve mindaddig, amíg nem svájci bicska jellegű "mindent tudó, de semmit sem igazán jól" készülékek kerülnek a piacra. Szerencsére a Naim mindenesei a szó legnemesebb értelmében estek át annak a bizonyos lónak a túloldalára, ugyanis a Uniti Star lényegében a manapság elterjedt zenehallgatási lehetőségek közül talán csak a lemezjátszó és a szalagos magnó funkciót nem képes ellátni! Ezen felül viszont rendelkezésre áll: internetes streaming (Spotify, TIDAL) AirPlay, Bluetooth aptX HD, NAS elérés, USB A lejátszás, megszámlálhatatlan netrádió, CD lejátszó, SD kártya olvasó, DAB/FM tuner, és Google Chromecast, de ezek mellett szerverként is szolgálhat más lejátszónak, és természetesen multiroom képes is. Kevésnek tűnik? Akkor fordítsuk meg és folytassuk.Naim Uniti Star all in one hifi rendszerEgy pár analóg RCA és egy Naim DIN csatlakozó várja a külső készülékeket, ezen felül hat (!) digitális bemenet várja az optikai, koaxiális, vagy éppen HDMI kábelen érkező digitális forrásanyagot melyet szeretettel vár a beépített Burr-Brown DAC akár 32 bit/384 kHz felbontásig. Akinek ennyi lehetőség nem elegendő a zenehallgatásra, az nem akar zenét hallgatni. Hogy mit hiányolunk? Ha már ennyire belehúztak az angolok, egy USB B aljzat, és nagyon feltételesen egy phono fokozat még elfért volna, de abszolút megértjük, hogy a tervezésnél egyik sem volt fő szempont ennél a készüléknél. A hátlapon találunk még egy hálózati (Ethernet) kábel csatlakozót is, amit természetesen minden esetben preferálunk, ha zenehallgatásról van szó, de a hűtőbordákba beépített WiFi antenna sem fog csalódást okozni. Szintén plusz pontot érdemel a pre out kimenet, mellyel akár egy külső mélysugárzó beiktatása is lehetségessé válik, de ezt a plusz pontot azonnal le is vonjuk a "csak" 3,5 mm-es fejhallgató Jack és kizárólag banándugós hangsugárzó kábel kompatibilis csatlakozók miatt. Természetesen ez az egyik legelterjedtebb módja e kábelek rögzítésének, de a high end világában bizony már sűrűbben tűnnek fel a villás csatlakozó végek, amit ebben az esetben sajnos el kell felejtenünk. Valahogy túléljük...Naim Uniti Star all in one hifi rendszer

Az aprólékosan és rendkívül igényesen kidolgozott külsőbe tehát nem tudtunk belekötni, ahogy a belsejébe préselt technológia és tudás is osztályon felüli, de ezt a temérdek információt bizony meg is kell szólaltatni. Még emlékeinkben él, ahogy a Uniti Atom 40 wattos teljesítménye mennyire nem 40 wattnak érződött és milyen kifinomultan szólalt meg, ezért tesztalanyunk 70 wattra képes A/B osztályú erősítője, valamint negyedik generációs Sharc DSP szoftvere igazi csemegének ígérkezett.

Naim Uniti Star remote App

Használat közben

A Naim Uniti Star működése lényegében hajszál pontosan megegyezik a Uniti Atom-mal, értelemszerűen azzal a kis különbséggel, hogy a vezérlő applikáció illetve az okos távirányító ebben az esetben már egy CD-lejátszót is kezel. A zseniálisan megalkotott Naim applikáció továbbra is az egyik legjobb és legstabilabb, amivel eddig találkoztunk, így a távvezérlő ismét a dobozában maradt. Nem szeretnénk ismételni magunkat, hiszen a Uniti Atom, illetve a Mu-So Qb tesztjében már kiveséztük a fontos funkciókat, illetve az applikáció működését, így rátérünk a zenei teszten szerzett tapasztalatainkra.

A teszt során több hangfal állt csatasorba, de ahogy korábban a Focal Aria 926, úgy ez alkalommal is egy nálunk vendégeskedő Focal páros hozta a legjobb teljesítményt. Nem hiába, őket szó szerint is egymásnak teremtették. Alapvető hitvallásunk, hogy az elektronika legyen drágább, vagy legalább ugyanolyan értékű, mint a hangfal, de a teszt alatt egy pillanatig sem volt hiányérzetünk a Focal Kanta közel kétszeres ára miatt. Bár magazinunk profiljába a high end berendezések tesztelése is beletartozik, mégis különleges alkalomnak számít, ha egy ilyen színvonalú rendszert van alkalmunk hosszabb ideig elemezgetni. Természetesen a nagyobb érték miatt mi is komolyabb "nagyítót" használunk ilyenkor, ami azt jelenti, hogy jóval kritikusabbra hangoljuk a hallójáratainkat, mint például egy középkategóriás összeállításnál.

Naim Uniti Star távvezérlő

A 30 négyzetméteres teszthelységünk optimális környezetet biztosított ehhez a rendszerhez, amely tesztünk első másodperceiben tisztázta is az erőviszonyokat a korábban hallott Naim/Focal pároshoz képest. A Uniti Star 70 W teljesítménye tökéletesen elegendőnek bizonyult a Focal Kanta meghajtásához, de ami a legjobban megragadott bennünket az a mérhetetlen zeneiesség és érzelemvilág, amit ez a készülék nyújtott. A Focal Kanta előtt több egyéb hangsugárzót is meghallgattunk (ELAC, Triangle stb.) melyekkel kivétel nélkül nagyon jó hangot kaptunk, de a Focal-ból olyan elképesztő basszusok, élethű középfrekvenciák és kristálytiszta kifinomult selymes magashangok áradtak, ami már egy más szintet képviselt. A tér ábrázolása rendkívül pontos és légies volt. A hangok teljesen leváltak az élénksárga dobozokról, és valósággal körülvettek minket, szinte az előadás közepébe állítva a hallgatót. A Uniti Star teljesítménye bőséges energiát szolgáltatott ahhoz, hogy a Focalból pincemély basszusokat csaljon elő, mindezt maximális kontroll alatt, mellőzve mindenféle torzítást, dobozhangot, port zajt vagy bármilyen egyéb zavaró körülményt. Ott és abban a pillanatban, egyszerűen nem kívánhattunk volna többet egy hangrendszertől. Anne Bisson - Blue Mind című albumának minden pillanatát úgy élveztük, hogy nem volt szívünk belenyúlni vagy tovább léptetni. Az énekesnő hangja libabőrt hozott a karunkra (is) olyan tisztasággal és erővel emelkedett ki a zenekar öleléséből. Az előadást hallgatva csak hátradőltünk a kanapén, és elégedett vigyorral arcunkon azon gondolkodtunk, hogy ez a hang az, ami a legstresszesebb nap végén el tud lazítani, és feledésbe merül minden probléma.

Naim Uniti Star all in one hifi rendszer

Tovább haladva végighallgattuk az összes kedvenc tesztmuzsikánkat, melyeket NAS-unkon tárolunk, összehasonlítva TIDAL, sőt Spotify alkalmazáson is. Azért írtuk, hogy sőt, mert az elvileg MP3 közeli minőséget produkáló szolgáltató, olyan élvezhető tiszta produkciót nyújtott, hogy a saját korlátain belül nem tudtunk belekötni a hangzásba. Természetesen mindenekelőtt a CD-lejátszó képességeire voltunk leginkább kíváncsiak, melyhez sorba állítottuk az összes "rongyosra" pörgetett teszt lemezünket. A TEAC minden esetben biztosíték a minőségi hangzásra. Nehéz megmondani, hogy a futómű, vagy a Naim áramköreinek köszönhettük, de nagyon meggyőző előadást hallottunk. A CD-ken tárolt összes apró részlet előkerült, a térábrázolás és a dinamika bőven a csúcskategóriás dedikált készülékek világát idézte. Így azon zenerajongóknak, akik tisztes lemezgyűjteménnyel rendelkeznek és nyitottak a digitális világ nyújtotta kényelem és változatosság irányába, azoknak jelenleg nagyon nehezen tudnánk ennél komplexebb megoldást ajánlani. A folytatásban igyekeztünk hasonló zenei stílusok közt szörfözgetni, mint korábban a Uniti Atom tesztje során, de egész egyszerűen nem találtunk fogást a rendszeren. Ahogy működésében, úgy hangzásában sem találtunk olyan kritikus részt, amely ebben az árfekvésben kifogásolható lett volna. A Naim Uniti Star nemes egyszerűséggel egy zseniális készülék, kiváló hangzással, és tökéletesen testesít meg mindent egy készülékben, amit egy hifi rendszertől elvárhat az ember ilyen összegért cserébe.

Naim Uniti Star all in one hifi rendszer

Összegzés

Nálunk töltött, viszonylag hosszúnak mondható szolgálata alatt a Naim Uniti Star abszolút kiharcolta csapatunknál a "kéne" jelzőt. Nagyon jó anyaghasználat, remekül megmunkálva, gondos kezek által magas minőségű alkatrészekből megépített belső, elképesztő szolgáltatáscsomag, és lehengerlő hangzásvilág. Ha ezt a készüléket kirakjuk egy asztalra, majd közöljük, hogy 1 350 000 Ft, egy laikus, de talán még egy hozzáértő is elmosolyodik, hogy ugyan már! Talán elsőre mi is ezt tettük volna, de aztán megismertük, meghallgattuk és megszerettük. Sajnos nehéz szóban kifejezni, hogy mit is jelentenek a manapság oly hangzatos "audiofil" és "high end" kifejezések, ha egy ilyen készülék hangjáról beszélünk, de annyi bizonyos, hogy a müncheni HIGH END kiállításon hallottunk ennél sokkal rosszabb hangot is olyan rendszerekből, ahol a kábelezés többe került, mint tesztalanyunk. Természetesen ez nagyon sok dologtól függ, de a Naim Uniti Star, ha éppen nem is alkalmi vétel, de tapasztalataink alapján kiváló ár/érték arányt képvisel. Nálunk abszolút kedvenc lett, és alig várjuk a következő Naim modell tesztjét!

 

Naim Uniti Star all-in-one hifi rendszer

Műszaki adatok

 

Zenei teljesítmény: 2x70 W/8 Ohm
Audio bemenetek: 2 db optikai (24 bit/192 kHz-ig), 2 db koax (akár 24 bit/192 kHz, DoP 64Fs), BNC (max. 192 kHz, DoP 64Fs), HDMI ARC, sztereó RCA, 5 pólusú DIN, USB A típusú csatlakozóaljzat (elöl és hátul), SD kártya
Audio kimenetek: sztereó teljesítményerősítő, RCA kimenet, 3,5 mm-es Jack fejhallgató
Támogatott források: Chromecast, Apple AirPlay, TIDAL, Spotify Connect, Bluetooth (aptX HD), internet rádió, UPnP (hi-res streaming)
WiFi frekvenciák: 2,4 GHz, 5 GHz
Támogatott hangformátumok: WAV (akár 32 bit/384 kHz-es), FLAC és AIFF (akár 24 bit/384 kHz, ALAC (akár 24 bites/384 kHz), MP3 (akár 48 kHz, 320 kbit - 16 bit), AAC (akár 48 kHz, 320 kbit - 16 bit), OGG és WMA (akár 48 kHz - 16 bit), DSD-64 és 128F-ek
Méretek: 432 x 95 x 265 mm
Tömeg: 13 kg

 

Mérleg

+ Jövőbe mutató tervezés és megépítés

+ Átlagon felüli anyaghasználat

+ Kiváló hangminőség, dinamika és erő

+ Könnyen kezelhető, nagyon stabil vezérlő applikáció

+ Jó minőségű okos távirányító

+ Nagyon széleskörű szolgáltatáscsomag

+ HDMI aljzat

- Kizárólag banándugó kompatibilis hangsugárzó kábel csatlakozó

- Csak 3,5mm-es fejhallgató csatlakozó

- Nincs USB DAC

- Nincs phono erősítő

av-online.hu

 

Naim Uniti Star all in one hifi rendszer

2018.05.02

Rega P2 - Valódi tradíció

„Jól szól” – egy Rega tesztet ennyivel lényegében össze is foglalhatnánk. Mind hivatalból, mind privát célokra volt már szerencsénk több darabot is kézbe vennünk a brit lemezjátszók közül, és egyikük sem okozott még csalódást.

Nemrégiben a Rega németországi forgalmazójának a rendezvényén egy termékbemutató alkalmával volt lehetőségünk beszélgetni a cég egyik vezetőjével. Mikor a vállalat „filozófiája” után érdeklődtünk, ő szárazon ennyit felelt: „A Rega célja, hogy olyan termékeket készítsen, melyek jól működnek, és melyekben a vásárló megbízhat.” Semmi magasztos elképzelés, semmi repülőgép-alumínium, semmi űrtechnika – termékek, melyek funkcionálnak. Nos, ami minket illet, ezt mi is meg tudjuk erősíteni.

 

02 rega-planar2 beauty.jpg

 

Bevezetés

 

A Rega statisztikái szerint az eladott lemezjátszók több, mint 99%-a mindenféle reklamáció nélkül még mindig működik, ami ugyebár nem hangzik rosszul. Ugyan nincs rá igazán szükség, hogy a meglévő termékpalettán erőszakkal változtassanak, természetesen mégis folyamatosan hajtanak végre bizonyos technikai fejlesztéseket – melyeket legutóbb a valóban innovatív RP10 és RP8 modelleknél csodálhattunk meg. Ezúttal egy, az árskála másik végén elhelyezkedő, a 2016-os évre alapvetően felújított és újratervezett lejátszóról van szó, mely nem más, mint az elődök előtt tisztelgő Planar 2, vagy röviden P2. A Rega választékának második legkisebb modellje 520 eurós ajánlott fogyasztói áron került piacra – igazán figyelemreméltó lépés a brit márka részéről, mikor a felfelé nyitott árskálák idejét éljük. A Rega cég egyébként nemrégiben ünnepelhette fennállásának 40. évfordulóját. A fenti összegért egy olyan lemezjátszót kapunk, melyet az igényesen összeállított leírásnak köszönhetően bárki egyedül is lejátszásra kész állapotba tud hozni, aki képes egy ikeás polcot összeszerelni. Ez pedig nem alábecsülendő fontosságú részlet ebben az árkategóriában, melynek célközönségét egyértelműen a kezdő lemezjátszó-tulajdonosok adják.

 

rega_planar_2_red_3_.jpg

A Rega Carbon lemezjátszóval egy megfizethető, hangzás szempontjából meggyőző alapfelszereltségű modellt kapunk

 

Lépjünk közelebb

 

Miután kivesszük a dobozból, elegendő a tányért feltennünk, az ellensúlyt beállítanunk, majd az egészre a fedelet ráhelyeznünk. A hálózati kábel csatlakoztatása utána indulhat is móka – még az antiskating súlyt beállítására sincs szükség, hiszen szabályzása automatikusan történik a vadonatúj, RB-220 névre keresztelt hangkar belsejében. És ha már a hangkarnál tartunk: alapját természetesen minden jelenlegi Rega hangkar elődje, az RB-250 adja (ismerjük az RB-200-ast is, ami viszont egy másik konstrukció). Ebben a modellben a kart még szorosabb, és ugyanakkor alacsony súrlódású golyóscsapágyakkal (zero play ball bearing) látták el, melyek egy ultrakönnyű és merev csapágyházban foglalnak helyet. Ezen kívül a kar alumíniumcsövét – ami egyébként egyike a Rega hangkarok erősségének – is újraoptimalizálták.

03 Rega-Planar-2-white with a red CD.jpg

 

Valamennyi Planar 2 lemezjátszót Rega Carbon hangszedővel szereltek fel, mely egy szénszálas tűtartóval és kúposra csiszolt gyémánttűvel ellátott MM-rendszer. Ez természetesen nem mondható a hangszedők Rolls Royce-ának, viszont segítségével egy olyan rendszert kapunk, mely mindenkor meglepően teljes és kellemes hangzású analóg lejátszást biztosít.
A 2016-os kiadású P2 lemezjátszón egy üvegtányért találunk filc alátéttel, ezáltal optikailag látványosan különbözik elődjétől – az üvegtányér csak a P3 típussal kezdődően jelent meg.

 

REGA-P2 hangszedo kar.jpg

 

Upgrade lehetséges


Az új 24 V-os szinkronmotor által szolgáltatott hajtóerőt egy forgó fémcsiga és egy gömbszíj közvetíti a műanyagból készült alsó tányérra. A P2 lemezjátszóhoz külön rendelhető az úgynevezett „performance kit” upgrade készlet, mely egy még jobb hajtást biztosító gömbszíjat, egy vastagabb, valódi gyapjúból készült alátétet és a Rega Bias hangszedőrendszert tartalmazza – mindezt 60 ezer forint körüli áron, ami még mindig legalább ennyivel marad az új P3 ára alatt. Tegyük hozzá, hogy a P3 esetében a kiegészítő TT PSU-R tápegység által kínált kényelemre is számíthatunk. Ez a P2-vel nem lehetséges – itt a régi módszer szerint először le kell vennünk a tányért, majd a szíjat kézzel kell áthelyeznünk.
A lemezjátszó váza akril, és a Rega stílusának megfelelően elég vékony, viszont merev, ha már itt le kell mondanunk a tányércsapágy és a hangkar talapzata közötti kiegészítő stabilizációról.
Színválasztás tekintetében nagy dilemma elé néznek a potenciális vásárlók: a készülék csak fekete, fehér és piros színekben kapható.

 

Red-Planar-3-low-front.jpg

Lapos, masszív és gyors – a Rega lemezjátszók alapkoncepciója már több, mint 40 éve bizonyít.


A vázhoz illő új lábakat is kapott a P2, melyeket tompító hatású anyaggal láttak el a tányér és lemezjátszó tárolására használt felület között kialakuló rezonanciák mindkét irányba történő csillapítására.
A viszonylag súlyos üvegtányéron – mely egy műanyag alsó tányéron forog – egy vékony filc alátétet helyeztek el.  Az alsó tányér ellenben lapos végű, nemesacél csapágytengellyel rendelkezik, melyet az ugyancsak újratervezett csapágyperselyben helyet foglaló golyó tart.
A masszív fedél is a csomag részét képezi – számunkra ismételten a nyitási mechanika az egyetlen igazán kritizálható pontja a Rega lemezjátszónak: nyitott állapotban nem rögzít kellően, pedig szerintünk nemcsak a lecsukott fedélnél lenne szerepe. De az is igaz, hogy a fedelet használat közben a legtöbb esetben amúgy is félreraknánk.

 

rega_planar2_detail.jpg

 

Meghallgattuk

 

Kezdetben a Planar 2 kissé ügyetlenül szólt: a Rega Carbonnak mindig kell egy kis idő, mire teljesen „beáll”, viszont néhány óra leforgása után egy igen csak respektálható egyensúlyt érzékeltünk. Valószínűleg nem véletlenül emlegeti számos tesztelő – köztük e sorok írója is – a Rega lemezjátszók „gyorsaságát”. A rezonanciák különleges kezelése és a nagy szilárdságú mechanikai felépítés megakadályozza a készülék elemeinek bárminemű rezgését, ugyanakkor észrevehetően megnövekedett a basszus mennyisége és javult a minősége. Mindez annyit jelent: a kis P2 valódi erőt mutat a mély hangok terén. Nyilvánvalóan nem hozza egy Transrotor Fat Bob támadhatatlanságát és sztoikus nyugalmát, de itt nem is ez a cél.

 

REGA-P2-ARM  white.jpg

Az ellensúly a nehéz hangszedők kiegyensúlyozására is alkalmas – a talpszerkezet masszívabb hatást kelt elődjénél


A basszusok mindenesetre egy ilyen könnyűsúlyú lejátszóhoz képest kellőképpen mélyen és konkrétan szólnak, és pontosan annyira „szárazak”, amennyire kell. A hatás a közepeken át egészen a legmagasabb frekvenciákig folytatódik, ahol a Rega Carbon meglepően precízen és érzékenyen dolgozik – egyedül az utána kapcsolt phono erősítő kapacitásával érdemes játszanunk, különben többé-kevésbé jelentős túlemelést okozhatunk a magasabb frekvencia tartományokban. De ez csak egy javaslat, melyet minden „MM-rendszer – kábel – phono erősítő” kombináció kapcsán általánosan elmondhatunk.

 

rega_planar_2_red_1_.jpg


A térbeliség tekintetében is örvendetes dolgokról tudunk beszámolni: még egy kis rendszerrel is lenyűgöző színpadi tér épült fel a hangfalak között. Ugyanakkor a Planar 2 kitűnően működik együtt a magasabb kategóriás hangszedőkkel is: a poén kedvéért az Edwards lemezjátszókhoz szánt és szintén Rega részegységekre épülő az vdH DDT 2-t szereltük fel az RB-220-as hangkarra. A végeredmény pedig nemcsak jó, hanem nagyon is jó volt!
A tiszta kontúrok és a pontosság tekintetében a motor külső áramellátása jelentene nagy előrelépést – amire azonban itt nincs lehetőség. Ha viszont az ember alapvetően egy kellemes és kerek hangzás elérésére törekszik, nyugodt szívvel beszerezheti a kedvező árfekvésű Regát, és ezzel le is tudhatja a lemezjátszó témát. A készülék a későbbiekben természetesen felszerelhető egy jobb hangszedővel.

 

01 REGA PALNAR P2 detail 2.JPG

 

Összegzés


Hangzás tekintetében az új Planar 2 kiválóan teljesített, és ahogy a Rega filozófiája sugallja, a megbízhatóság miatt sem kell aggódnunk. Sok kisebb javítás és az új konstrukció teszi a Planar 2 lemezjátszót mind ár, mind hangzás terén egy igazán meggyőző rendszerré, amit a teszt közben mi is nagyon megszerettünk.

 

REGA PLANAR 2 - ANALOG LEMEZJÁTSZÓ

Technikai jellemzők

Típus Rega Planar 2
Hangszedő Rega Carbon MM
Hangkar Rega MB220

Lemeztányér meghajtás

Szíj

Sebességfokozatok

33/44

Lemeztányér

Acryl

Színváltozatok

Lakkozott fényes fekete/fehér/piros

Méret

447x117x360mm

Súly

5,5 kg

 

Tesztösszesítő

Hangzás:

90

Kivitel:

92

Gyakorlat:

92

Gyakorlati értékelés (átlag):

91

Ár/érték arány: 9,1
Értékelés: Nagyon jó / Kíváló

 

Röviden és velősen

plus-4-16.gif  Új fejlesztésű hangkar

plus-4-16.gif  Csendes motor

plus-4-16.gif  MM hangkar rendszer
minus-4-16.gif  Instabil záró doboz

sztereomagazin.hu

2018.04.28

Naim NAP 100 sztereó végerősítő teszt

Folytatódik cikksorozatunk az angliai Salisbury-ben készülő Naim készülékek következő darabjával. Ami eddig rendre beigazolódott az az, hogy az összes Naim termék nagyon jól szerepelt nálunk töltött ideje alatt, amint az is, hogy a tesztalanyunkhoz hangolt Naim DAC-V1 egy magas szintet képviselő fejhallgató erősítő. A tesztelés során az is kiderült, hogy előerősítőként és DAC-ként egyaránt remekül megállja a helyét.

 

Egyszerűen nagyszerű

A kompakt méretű készülékeiről híres Naim, (a Statement felmentést kap e szabály alól) ez alkalommal különösen kis helyre zsúfolta be legendásan kifinomult tudását, mindamellett a külcsín jellegzetesen "végfokos" lett. A NAP 100 csupán 21 cm széles és 9 cm magas, leginkább 31,5 cm-es mélységével emlékeztet a klasszikus hifi készülékekre, ám ezekkel a paraméterekkel tökéletes párost alkot a DAC-V1 előerősítővel. A masszív alumínium ház megépítése átlagon felüli stabilitást ígér, a NAP 100 leginkább csak a hátlapján tartogat látnivalót, hiszen az elegáns fekete porszórt házát csak a jellegzetes zöld fényű Naim logó díszíti, mely a DAC-V1 némító funkciójával szemben itt csak az üzemkész állapotot jelzi.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő

A hátlapon csak a legszükségesebb ki- és bemenetek kaptak helyet, melyek kimerülnek az IEC tápkábel aljzatában, az angolosan, csak banándugós kábelezésre alkalmas hangfalkábel csatlakozókban (a gyári Naim dupla csatlakozón felül), valamint az analóg RCA és DIN kábelaljzatban. Az üzembehelyezésért felelős billenő főkapcsoló is itt kapott helyet, tehát szokásos módon a NAP 100-at sem tudjuk távvezérlőről készenlétbe helyezni.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő hátlap

Ahogy az a végerősítőknél lenni szokott, a valódi csemegék a motortérben találhatóak, ami itt egy szimmetrikus dual mono felépítésű, A/B osztályú, nagyon szépen felépített egységet jelent. Az optimális tápellátásról egy jól megtermett toroid trafó gondoskodik csatornánként, az áramköri lapka, a kábelezés és a komplett belső elrendezés olyan szintű precizitásról és fegyelemről tanúskodik, hogy ezt még abban a bizonyos nagykönyvben is szövegkiemelővel kellene mutogatni.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő belső

Érdekes részlet egy A/B osztályú végfoknál a hűtőbordák hiánya, a Naim ugyanis magával az alumínium házzal oldotta meg az akár csatornánként 50 W (8 Ohm), 75 W (4 Ohm) teljesítmény leadásakor keletkezett hőt.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő belső

 

Működés közben

A NAP 100 a teljes teszt ideje alatt a DAC-V1 előfokkal üzemelt, melyet korábbi tesztünk során már alaposabban kiveséztük, bár most megvillanthatta kiemelkedő képességeit. Azt kevesen vitatnák, hogy első ránézésre ezt a két kis fekete dobozt nehéz komolyan venni, ám úgy is, hogy egy alacsonyabb szintet képviselnek márkán belül, összértékük majdnem eléri az egymillió forintot, ami határozottan odakoppint a kételkedők buksijára, hogy igenis komolyan kell venni ezt a párost.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő és DAC-V1 DAC

Eddig nem sikerült olyan Naim termékkel találkoznunk, amelyikkel kapcsolatban komolyabb kritikát tudtunk volna megfogalmazni, de a DAC-V1 és NAP 100 duója valahogy különösen megtetszett ezzel a letisztult kompakt minimalizmussal. A beüzemelést követően több forrást tartottunk készenlétben, egy OPPO BDP-105, egy Onkyo hálózati zenelejátszó, és egy foobar2000-el felvértezett laptop formájában. Korábbi tesztjeink alapján kizárólag a Naim DIN összekötő kábelét használtuk, mert valóban kiváló hangzást biztosít, és legfeljebb a prémium szinteken mozgó RCA kábelek képesek megütni hasonló szintet.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő és DAC-V1 DAC belső

A 30 négyzetméteres teszthelyiségben álló, és állványos hangfalakat is csatasorba állítottunk, mert a Naim már többször bebizonyította, hogy 50 W teljesítmény bizony lehet sokkal több, mint amit az ember előítélete sugall.

 

Tesztünket Barb Jungr - Everybody Knows című SACD felvételével kezdtük, OPPO lejátszónk optikai kimentén keresztül a DAC-V1 chipkészletére bízva. Kanapénkon hátradőlve, kezünkben a DAC-V1 kecses vékony távvezérlőjével már az első pillanatokban ismerősen kellemes érzés fogott el.

Naim DAC-V1 távvezérlő

Mindig lenyűgözött minket a Naim rendszerek semleges, mégis nagyon zenei hangzásvilága, amit a NAP 100 maximálisan hozni tudott. A tér baloldaláról érkező csengések, a jobbról beúszó lágy kongák, szépen leváltak a hangsugárzókról, és a szoba falain túlról ölelték körbe az énekesnő erőteljes, tiszta hangját, és a nagybőgő basszusokkal teli duruzsolását. Hihetetlen erőt préselt ki magából ez a kis 5 kg-ot nyomó dobozka, de nem is annyira az erejében, hanem annak minőségében rejlett a NAP 100 igazi értéke. Nagy kedvencünk Dominic Miller - London Paris Cardiff című gitárszólója gazdag részletességgel és nagyon testes pengésekkel szólalt meg, bár itt a basszusok nem jutottak le a pincéig, ahogy a nagyobb teljesítményű erősítőkkel már hallhattuk, zeneiségéből mégsem veszített egy pillanatig sem. Laptopunkról foobar2000 tolmácsolásában előkerült néhány nagyfelbontású zenei anyag is, melyek további meglepetéseket tartogattak. John Williams nagyzenekara igazi hangorgiát varázsolt a szintén tesztperiódusát nálunk töltő Focal Kanta hangfalakból, bár ennél a "nagyvadnál" már érezni lehetett, hogy nem teljesen egymásnak teremtették őket, és itt már a NAP 100 izomzata is végesnek tűnt, mégis minden a helyén volt, és meglepő dinamikával és megfogottsággal muzsikált. Elektronikus zenék, akár nagy felbontásban, akár TIDAL albumok közt szörfözgetve, mint a Daft Punk, Massive Attack, vagy akár Trentemoller, szintén nagyon húsos basszusokkal rezgették ülő alkalmatosságunkat, miközben a legapróbb digitálisan gerjesztett rezdülések, csengések, zizzenések sem maradhattak rejtve. Relatív kis teljesítménye ellenére, nem okozott különösebb problémát kisebb érzékenységű álló hangfalak meghajtása, mégis valahogy a jobb minőségű állványosokból kaptuk meg azt a valós érzelemvilágot, amit a Naim képvisel. Nehéz megfogalmazni azt a kis pluszt, amit például egy tömeggyártású márka termékéhez képest érzünk, de valahogy a hangokban mintha visszakapnánk a nagygépek helyett, gondos kezek által belerakott odafigyelést és sok-sok munkaórát, amit a Naim szakemberei "ránk" áldoznak, de természetesen ahány fül, annyi ízlés.

Naim NAP 100 sztereó végerősítő

Összegzés

A Naim DAC-V1/NAP 100 párosa tovább növelte csapatunk elismerését, és a márka iránti tiszteletét. Letisztult stílusával lényegében bármilyen környezetben el tudjuk képzelni, sőt méreteitől eltekintve egy nagyon magas szintű láncban is megállják a helyüket. Hangzásvilága, felbontása, térábrázolása és mindenekelőtt, dinamikája abszolút meglepetésünkre szolgált. Ennek tükrében a 330 000 forintos kiskereskedelmi ára, abszolút korrektnek, sőt ajánlott vételnek mondható, ám e jeles teljesítményhez szükségesnek bizonyult a 600 000 Ft értékű DAC-V1 előerősítő is, mellyel már más kategóriába helyeződik az egység, ám ott is nagyon stabilan megállja a helyét.

 

Naim NAP 100 sztereó végerősítő

Műszaki adatok

Teljesítmény:

2x50W/8 Ohm


2x75W/4 Ohm

Analóg bemenet: 4 pólusú DIN, 1 pár sztereó RCA
Bemeneti impedancia: 18 kOhm
Frekvencia-válasz: -3 dB (3,5 Hz-69 kHz-en)
Teljesítményfelvétel: 260 watt
Méretek: 207 x 87 x 314 mm
Tömeg: 5,1 kg

 

Mérleg

+ Masszív rezgéscsillapított ház

+ Letisztult stílusvilág

+ Precíz belső megépítés

+ Kompakt méret

+ Magas szintet képviselő, minőségi hangzásvilág

+ Méretéhez képest nagy erő és dinamika

+ Naim értékek és szervizháttér

+ Önállóan kiváló ár/érték arány

- A DAC-V1 előerősítővel már magasabb ár

- Csak saját, vagy banándugóhoz való hangfalkábel csatlakozó

- Nincs készenléti állapot

av-online.hu

Naim NAP 100 sztereó végerősítő

Hírek - Erősítő, lejátszó és hangfal tesztek - Újdonságok

Audiolab 8300A integrált sztereó végerősítő és 8300CD CD-lejátszó/DAC teszt
2016.09.26

Audiolab 8300A integrált sztereó végerősítő és 8300CD CD-lejátszó+DAC teszt
Két test, egy lényeg

Az Audiolab új 8000-es CD-lejátszó/erősítő együttese olyan tudást testesít meg, ami által a hifi elektronikák kaméleonját kapjuk. Bizonyára nehéz elképzelni, hogy két szürke doboz miféle univerzalitást nyújthat, de aki komoly vasat keres, annak ajánljuk mai írásunkat.

Audiolab 8300A és 8300CD

Említendő újdonságok

A hifi iparban megszokott rend szerint legtöbben azt feltételeznék, hogy ráncfelvarrások és kozmetikai frissítések által keltek életre a 8200-as sorozat utódjaként ismert tesztalanyaink. Tény, hogy a korábbi generációnál alkalmazott dizájnt viszik tovább, de pl. az erősítő belül teljesen új. Az Audiolab elmondása szerint abszolút nulláról kezdték tervezését, ezáltal a hangja is gyökeresen más. A mérnöki munkálatokat Jan Ertner irányította, aki számos high end audio márka fejlesztésében (beleértve az ugyancsak angol Quad-ot) segédkezett. A kitűzött cél egyszerűsége tükrözi a konkrét erősítő letisztultságát: Jan olyan elektronikát akart létrehozni, amely méltó társ a cég forráseszközei mellé és punktum. A letisztult formák mögött klasszikus AB osztályú topológia lapul. A csatornánként 75 W teljesítmény papírról felolvasva nem tűnik olyan soknak, de ezt az erőt különféle módszerekkel finomították annak érdekében, hogy az nyers izomhoz részletezés és terhelhetőség is társuljon. A jobb- és baloldal kettéosztott, 300 VA-es transzformátort, továbbá külön-külön 15000 uF kapacitású puffer kondenzátorokat és egyenirányítókat kapott. A gyártó szerint így tudtak ideális üzemállapotot biztosítani ahhoz, hogy a készülék kemény töltéseknél se erőlködjön.

Audiolab 8300A integrált sztereó erősítő belső

A közleményből az is kiderült, hogy az új 8000-es sorozatnak 21. századi arcot akartak adni, a legfrissebb technológiákkal. Ha valaki hozzánk hasonlóan, a való életben is szembe tálalja magát velük, akkor látni is fogja e törekvés jeleit. Utóbbiak közül kiemelnjük az előlapi OLED kijelzőt. Ennek fehér karakterei hideg, mégis jóleső kontrasztot teremtenek. Az eloxált alumínium lapokból összeszerelt készülékház épp olyan komoly, mintha egy Mac számítógépet néznénk. A CNC-vel megmunkált kezelőszervek tovább fokozzák a minőségérzetet. Meg sem kellett érintenünk a 8300A/8300CD párost ahhoz, hogy érzékeljük, ezek nem olcsó készülékek.

Audiolab 8300A sztereó erősítő és 8300CD CD-lejátszó

Most pedig ejtsünk néhány szót a 8300CD-ről, elvégre ő is tartalmaz újításokat. Digitális/analóg jelátalakítónak egy ESS Sabre32 9018 chip került bele. A legfeltűnőbb frissítés egyértelműen, hogy immár lemeztálca nélküli, úgynevezett slot-in mechanikával rendelkezik. A cég leírása szerint mikor a lehetséges fejlesztések érdekében kutakodtak, arra jöttek rá, hogy a tálcás verzió ritka esetekben egy váratlan gyenge pontot mutatott. Utóbbiról nem árultak el részleteket. Annyit viszont kijelenthetünk, hogy gyorsabb és letisztultabb az új változat, emellett jobb stabilitást nyújt. Másfelől a slot-in mechanika kevésbé válogatós a CD-kkel. Olyan lemezeket is képes sokszor beolvasni, amelyeket a rájuk rakódott kosz vagy por miatt más lejátszók azonnal kiköpnek. Egyébiránt tesztünk alatt nem produkált zavaró hangokat vagy egyéb furcsaságokat a 8300CD futóműve.

Audiolab 8300CD CD-lejátszó belső

Az erősítő előlapja dizájn-díj gyanús. Diszkréten kimart típusjelzés és embléma, három potméter és OLED kijelző, semmi egyéb. Bocsánat, kifejeltettük a ki/bekapcsoló gombot, ami angolosan a szokásos bal helyett jobbra került, mindössze fél millimétert áll ki az előlapból, mégis könnyen kitapintható és jó érzés megnyomni. A három tárcsa különböző ellenállású, de mindegyik impulzus potméter, így vélhetőleg tíz év múlva is ugyanúgy állni fogják a sarat, szemben idővel kopó/használódó mechanikus társaikkal.

Audiolab 8300A integrált sztereó erősítő

Mire jók tehát?

A 8300 Series-ről mondhatjuk, hogy meghatározó termékcsalád, másképp fogalmazva ettől az az Audiolab, ami. Persze, a korábban általunk is tesztelt M-DAC is pozitív gondolatokat hagyott maga után. Látszólagos egyszerűsége ellenére épp azt a friss és modern kivitelt nyújtotta, amit a mai elektronikától el is várhatunk. A felhasználóbarát kivitel képlékeny fogalom, és laikusként nem lehet felfogni, hogy egy tekerővel ellátott fém kocka kezelhetősége ugyan mitől lesz könnyebb vagy nehezebb. Mégis ki kell térnünk a vezérlésre, mert a cég egyik fő pillére, hogy termékeit zökkenőmentesen, a lehető legkönnyebben tudjuk vezérelni. Mi ezt bátorkodunk helyesbíteni. Igen, az OLED kijelzőn megjelenített menürendszer logikus, kiosztása szép. Viszont szerintünk a használatnál még kiemelkedőbb az opciók száma, melyekkel kamatoztatható a készülékek tudása.

Audiolab 8300A sztereó erősítő és 8300CD CD-lejátszó

A 8300CD nem csak lejátszó, hanem D/A konverter is. Rengeteg bemenettel és kimenettel! Olyan felhozatalt nyújtott, ami a legtöbb DAC-nak becsületére válna. Tehát rácsatlakoztathatjuk fél otthonunkat, és valószínűleg még ezután is marad néhány szabad hely. Aljzatait most nem soroljuk fel egytől egyig, de természetesen számítógépre köthető USB portot is tartalmaz, sőt, analóg XLR és AES/EBU kimenetben (!) sincs hiány. A 8300A hátoldalát ugyancsak bőkezűen tervezték. Ő tisztán analóg útra épül, ezáltal egyértelműen ideális partit alkotnak a 8300CD-vel.

Audiolab 8300CD CD-lejátszó csatlakozók

Kiemeljük a hátoldalán lévő, kettős Pre-out (azaz előerősített) kimenetet, melynek köszönhetően, ha úgy tartja kedvünk, monoblokk rendszerű erősítőket (az Audiolab is kínál ilyeneket 8300MB néven), és aktív mélysugárzókat is csatlakoztathatunk rá egyidejűleg. Az előlapon található egy MODE feliratú tárcsa, melyet tekerve választhatunk PRE, INTEGRATED és PRE-POWER módok közül. Utóbbi a legérdekesebb, mivel vele kettős erősítésű rendszert építhetünk anélkül, hogy veszni hagynánk a 8300A-ban lévő erőt. Praktikus, nem? A java még csak most jön.

Audiolab 8300CD CD-lejátszó

Most, hogy már minden második hifi gyártó cég kínál DSD-kompatibilis, ultra nagyfelbontású D/A konvertereket, egyes nevek (pl. Mark Levinson, T+A, TEAC stb.) ún. szabadon variálható digitális szűrőt tesznek a termékeikbe. Általában 2-3 opció közül válogathatunk, melyek megváltoztatják a DAC karakterét, ezáltal a komplett rendszer hangzása átalakul. Eddigi tesztjeink során csak nagyon enyhe eltéréseket tapasztaltunk, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a 8300CD összesen 7-fajta szűrésmódot kínál. A gyártó leírása szerint mindegyik beállítást bátran használhatjuk személyes ízlésünk, vagy a hallgatott hanganyag minőségének, stílusának függvényében. A szűrők váltogatására dedikált gomb szolgál a rendszertávvezérlőn, így menüben sem kell bolyongani. Máskülönben DSD-filtert is kapunk 50, 60 vagy 70 ezres határértékkel, és ha ez még nem elég, a jitter sávszélességét is állíthatjuk 3-fokozatban. Mindez alapján kijelenthetjük, hogy a 8300CD az egyik legjobban konfigurálható DAC, amit eddig kipróbáltunk. Okos, annak ellenére, hogy nem vezérelhető okostelefonról és nem tartalmaz hálózati klienseket. Utóbbit kicsit hiányoltuk, de mivel az internetes szolgáltatások évről évre gyarapodnak, talán jobb is így. Pont azért került tengernyi ki és bemenet az Audiolab készülékeire, hogy az évek során érkező/távozó forráseszközöket cserélgetés nélkül is hozzájuk lehessen illeszteni.

Audiolab 8300A és 8300CD távirányító

Amennyiben egymás alá vagy mellé helyezzük őket, a mellékelt rendszer távirányító on/off kapcsolójára mindkét eszköz egyidejűleg reagál, trigger kábel nélkül. A távvezérlő gombkiosztása elsőre furcsának tűnt, mert a készülékekhez hasonlóan letisztultra szabták. Érdemes elolvasni a mellékelt használati útmutatót, melynek segítségével két percen belül végig tudtunk ballagni mindkét készülék menürendszerében. Elsőre zavarónak tűnt, hogy az erősítő analóg bemeneteit külön-külön gombokkal aktiválhattuk, ellenben a DAC digitális bemeneteit egy gomb sokszori nyomkodásával - szekvenciálisan ? tudtuk végigpörgetni. Miután megszoktuk ezt a logikát és elhelyezést, egyre gyorsabban és kényelmesebben tudtuk kontrollálni a rendszert.

Audiolab 8300A sztereó erősítő és 8300CD CD-lejátszó

Hangminőség

Tesztalanyaink három hétig vendégeskedtek nálunk, ez alatt Revel Concerta2 és DALI IKON 2 MK2 dobozokkal párosítottuk őket. Összekötéshez QED Reference RCA/XLR ill. hangfalkábelt alkalmaztunk, melyekről hamarosan szintén olvashatnak honlapunkon. Forráseszköznek SSD-re telepített Windows 10-et futtató, JRiver zenelejátszóval ellátott számítógépet (filmezéshez Pioneer Blu-ray lejátszót) kötöttünk be, és persze néhány kedvenc lemezünket is megetettük a 8300CD-vel. Az elektromos áramellátást és szűrést, mint sokszor korábban, most is IsoTek EVO3 Sirius elosztóval és IsoTek EVO3 Premier tápkábellel valósítottuk meg. A tesztelés kb. 16 négyzetméter alapterületű, átlagos akusztikájú szobában történt, alaposan bejáratott hangfalakkal.

Első pillanattól kezdve könnyedséggel vegyes lendületesség érződött a rendszer előadásában. Utóbbi alatt értendő, hogy a finom részletek ki tudtak bontakozni, de váratlan impulzusok, erősebb jelszint hatására sem vált gyengévé a rendszer. -20 dB fölé merészkedve már nem 1, hanem 0,5 egységnyi fokozatokban lépett tovább az erősítő, ekkora szabályosan lüktetett alattunk az ülőgarnitúra, a basszusok pedig nem csak a szoba levegőjét, belső szerveinket is alaposan megmozgatták. Mindeközben a magas frekvenciák nem váltak harsánnyá úgy, mint jó párszor korábban, az olcsóbb elektronikák esetében. Nagy terhelésen is érezhető maradt az a játékosság, amitől szimpatikusnak tartottuk az erősítőt, értelemszerűen összekeveredve az állványos hangfalak intenzív hajtásából eredő, kemény basszusokkal. Nem igazán jutottunk el a kellemesnek vélt tartomány lélektani határáig, mivel kb. 16 négyzetméteren az extrém terhelés már egészségünkre káros lett volna. Hozzá kell tennünk, hogy a kijelzőről leolvasott értéket alapul véve -30 és -20 dB között kaptunk igazán egységes, kiegyensúlyozott dinamikát és összességében tiszta előadást.

Audiolab 8300CD CD-lejátszó

Ugyancsak említendő a gondosan kiosztott sztereó hangszínpad, melyet DALI és Revel hangfallal is az elvárásunknak megfelelően, a homlokunkra néző középpontba igazított a rendszer. A tesztelés akkor vált főleg érdekessé, amikor két eltérő műfajú zenével (Tsuyoshi Yamamoto Trio - Caravan, Jakob Dylan - All Day And All Night) végig próbáltuk az összes digitális szűrőt. Két percig figyeltük a beállítás hatásait, majd visszaléptünk a szám elejére, és átváltottunk a következő filterre. Az eredmény meglepő volt, ugyanis mindegyik beállítás között hallottunk eltéréseket. Általában az ellenkezője szokott történni, most viszont egyértelmű különbségek bukkantak fel. Tömören összefoglalva nagyjából ezeket tapasztaltuk:

Optimal Transient - Yamamoto előttünk szétterült egy széles, nyitott síkba. Dylan hallgatásakor az éneket szinte odaszegezte középre a rendszer, pontosan oda, ahol a televízió állt.

Transient XD - A térhatás azon nyomban megváltozott. A nagybőgő dominanciáját érdekes módon felülmúlta a zongora. A basszusok gyengédebbé váltak, és a billentyűs hangszer bevonta, körbe vette a többi hangot. Dylan-nél a kísérő gitárok lettek picivel hangosabbak, mint az ének (tehát a környezetben zajló részletek kiemelését segítette ez a beállítás). Az ének viszont kicsit szétfolyt középen, némileg vesztett az előző módnál hallott szilárd pozíciójából.

Transient DD - A jazz felvétel hangulata és dinamikája összességében rámenősebb, hevesebb stílusra váltott. A hangszínpad lényegesen vesztett a pontosságából. A hanyag térábrázolás miatt nem tudtunk azonosulni a zenével, mert az előző profil tisztaságát hiányoltuk. Jakob esetében ugyancsak mosottá vált az összkép, cserébe az akusztikus gitárt és dobfelszerelést fülbemászóvá tette az elektronika. Ezt a módot alighanem tömörített, vagy gyengébb minőségű, elektronikus zenei műfajokkal érdemes alkalmazni.

Sharp Roll Off - Itt esett le az állunk. Tsuyoshi sokkal mérsékeltebb basszusokkal szólalt meg, a hangulat szárazabb, őszintébb lett. Ez az üzemmód több realizmussal keltette életre a részleteket. Jakob-nál ugyancsak feltűnt a kifejezetten szép és pontos hangszínpad, illetve a stúdiószerűen tagolt effektusok. Mindeközben a rendszer egyáltalán nem volt fárasztó, továbbra is könnyed maradt.

Slow Rolloff - itt pedig leolvadt rólunk a mosoly. A jazz húsos és öblös lett hirtelen. A finomság, és a könnyedségre utaló nyomok elillantak. Valahogy Jakob sem passzolt ehhez az üzemmódhoz, az eredmény túl masszív és digitális lett.

Minimal Phase - Elképzelhető, hogy bizonyos technológiára épülő hangsugárzók vagy szobák preferálni fogják ezt a beállítást, a mi rendszerünk viszont hallgathatatlanná vált tőle. Mintha a repülőgépekről ismerős nyomáskülönbség nyomta volna a dobhártyánkat, frusztráltság uralkodott el rajtunk, az előbbi módokhoz viszonyítva ez szárazabb, és valamiért kellemetlenebb volt. A részleteket túlságosan irányítani akarta a rendszer, a könnyedség és lelkesedés elveszett félúton.

Optimal Spectrum - Bármilyen hihetetlen, ez az üzemmód megint más volt, mint az előzőek. A dinamika ábrázolás ezúttal laza lett, mégis arányos. A tér mozgékonyan épült fel. A tónusok, frekvenciák kellemes ízzel szólaltak meg. Kaptunk egy kis extra melegséget is, ami Jakob számánál kimondottan jól jött. Az összkép felélénkült, de még nem vált fárasztóvá. Tetszett ez a felengedett stílus, de szubjektív megítélésünk alapján a Sharp Rolloff volt az a beállítás, amire mindvégig visszavágytunk.

Audiolab 8300A integrált sztereó erősítő

Filmekkel is (Queen koncertfelvétel, Interstellar, Lord of The Rings) kipróbáltuk a rendszert. Az Interstellar vizes bolygós jelenetében tűnt fel, hogy az Audiolab hagyja a DALI és Revel dobozokat is érvényesülni, azaz nagyon egyértelműen hallottuk mindkettő sajátosságait. A Queen koncerten külön-külön hallottuk a basszusgitárt, a dobfelszerelést és Freddy-t is. A rendszer adott egy kis extra húst, kiélezettséget a részleteknek, de ez elsősorban az élvezhetőséget szolgálta. Moria bányáiban például az elsuhanó nyílvesszők váratlan érzete átjött, de a jelenetet kísérő rézfúvósok inkább domináltak, természetesen mindeközben alapos mennyiségű alacsony frekvenciás impulzus is jött a leomló lépcső és az közeledő tűzdémon által. Mindebből arra merünk következtetni, hogy az elektronika nem akart belenyúlni közvetlenül a hangsugárzók karakterébe, ami audiofil komponenseknél nyilván alapfeltétel. Az üzemmódok váltogatása közben sem arra lettünk figyelmesek, hogy a dobozaink karaktere változik meg (a rájuk jellemző motívumok mindvégig megmaradtak), hanem hogy az egész zene íze és felépítése transzformálódott.

Audiolab 8300A sztereó erősítő és 8300CD CD-lejátszó

Végszó

Nehéz kifogásolni e készülékpáros tulajdonságait, persze kettejük árát (ami összesen kb. 800 000 Ft) figyelembe véve el is várható, hogy kívül-belül kifogástalanul teljesítsenek. A vásárlás döntését tovább nehezíti, hogy sok kiváló erősítőt találunk manapság az Audiolab-hoz viszonyított alsóbb és felsőbb kategóriákban is. Egyértelműen mellettük szól viszont, hogy sajátos, mégis működőképes koncepciójuk átjárja az eredményt. Olyasmit hoztak létre akusztikai, használati és vizuális értelemben egyaránt, ami kimondottan az ő munkájuk eredményének, vagy védjegyüknek nevezhető. A lemezgyűjtő, ugyanakkor újdonságra is nyitott audiofilek, akik e készülékpárost választják majd, azok nem csak a hangért, hanem a konfigurálhatósága és elérhetősége (vagyis a gazdag csatlakozó kiosztás) miatt lesznek nagyon elégedettek.

 

Audiolab 8300A integrált sztereó erősítő

Műszaki adatok

Teljesítmény:

2 x 75 W (RMS, 8 Ohm)

2 x 115 W (RMS, 4 Ohm)

Jel/zaj viszony: 109 dB
THD: <0,001 %
Frekvencia-tartomány: 10 Hz-20 kHz (+/- 0,1 dB)
Bemenetek: 5 db RCA, XLR, Phono
Kimenet: 2 db RCA
Színek: fekete, ezüst
Méretek: 80 x 444 x 330,3 mm
Tömeg: 7,8 kg

Iránytű

Ár: 429 990 Ft
Forgalmazó:

Horn Distribution (HU) Kft.

+36-1-3470020

1191 Budapest, Ady Endre út 28.

Audiolab 8300A sztereó erősítő és 8300CD CD-lejátszó 

 

Audiolab 8300CD CD-lejátszó

DA konverter: ESS Sabre32 9018
Maximális mintavételezési frekvencia: 384 kHz/32 bit (DSD 256 támogatással)
Kimenetek: koaxiális, optikai, AES
Bemenetek: 2 db koaxiális, 2 db optikai, AES/EBU, USB
Dinamika tartomány (RCA/XLR): 98 dB/110 dB
Jel/zaj viszony (RCA/XLR): 98 dB/110 dB
THD: <0,002 %
Kijelző: 2,7 col 128x64 pixel OLED
Színek: fekete, ezüst
Méretek: 80 x 444 x 317
Tömeg: 6 kg

Iránytű

Ár: 429 990 Ft
Forgalmazó:

Horn Distribution (HU) Kft.

+36-1-3470020

1191 Budapest, Ady Endre út 28.

Audiolab 8300CD Audio & Vision Online Kiváló Termék díj

Összesített mérleg

+ Gazdag csatlakozó felhozatalának köszönhetően jövőbiztos univerzalitást nyújt mindkét készülék

+ Hallható eltérések valamennyi digitális szűrő között

+ Tiszta, részletgazdag, dinamikus karakter azoknak, akik kis rendszerből szeretnének nagy erőt kihozni

+ Felhasználóbarát kivitel

- Nincs okostelefonos vezérlés opció és hálózati szolgáltatások

forrás: av-online.hu

Vissza